

Másképpen öltözik fel az ember egy bolti látogatáshoz, egy szomszédi kiruccanáshoz, mint egy hivatalos eseményhez. Egy nőnek fontos, hogy jól nézzen ki, hogy a munkahelyén a külseje miatt is érjék dicséretek, hogy tudja, melyik ruhadarabot hova veheti fel, hogy az alkalomhoz tökéletesen megfeleljen.

Elérkezik az idő, az óvodásoknak véget ért a nap. Boldogság látható az arcukon, hogy végre a szeretteik körében lehetnek. Zavarja vajon az őket, hogy az esetleges leves néhány cseppje a pólójukon maradt? Hát persze, hogy nem! Ezeknek a kislányoknak még a játék a fontos, az önfeledt nevetés, a többi gyerek és a család szeretete.

Következő lépcsőfok az iskola. Ott már a lányok szeretik a divatos ruhákat, már maguk választják reggel a szekrény előtt, hogy mit szeretnének aznap felvenni. Ahogy megyünk előrébb az időben, felső tagozatban már megkezdődnek a rivalizálások (kinek milyen márkájú és mennyi ruhája vagy cipője van). Elérkeztünk a középiskolához, ahol szerintem igazán átalakul az ember. Igazi barátságok szövődnek, véget nem érőnek hitt kudarcok veszik kezdetüket. Kialakul az igazi személyiségünk, az igazi ízlésünk.
De vajon az az igazi divat, amit a kifutókon látunk, vagy a televízióban? Ezt szerintem mindenkinek magának kell eldöntenie. Amikor kilépünk a nagyvárosi utcákra válogatni lehetne a jobbnál-jobban öltözött lányok közül. A nagy övek, a formás szemüvegek, napszemüvegek, különböző cipőkülönlegességek még inkább szélesíthetik a kedves vásárló fantáziáját a divatról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése