Az 50-es, 60-as évek ruhadarabjai a legkitartóbb visszatérők a divatvilág csillagos egén. Főleg, hogy Marilyn Monroe és Jackie Kennedy divatcsillaga is magasan fent ragyogott, és ahogy teszik azt mind a mai napig.
Manapság a tervezők egyre gyakrabban kacsingatnak vissza a múltba, ezért nem meglepő, hogy az üzletek kirakataiból és a kifutókról anyáink, nagyanyáink kedvenc ruhadarabjai köszönnek ránk vissza, talán egy kicsit leporolva, átformálva a mai kor elemeit ötvözve, más felfogásba helyezve. Persze kivétel nélkül ugyanazzal a hamisítatlan bájjal, ahogyan a régi korokra emlékszünk akár filmekből, könyvekből, plakátokból merítkezve, vagy akár anyu ruhái között kutakodva a padláson. Mi tagadás lehetetlen megunni ezen korok mintáit, szabásvonalait, színeit 2011-ben sem.
Az 50-es évek elejéig a puritán, dolgozó nő volt a meghatározó, aki számára csak a praktikum volt a fontos, ezért a konfekcióipari termékeket helyezte előtérbe. A körömlakkot, a rúzst, a kivágott ruhákat túlságosan cicomás, szükségtelen ceremóniának tartotta. Ehhez a korszakhoz kötődik a lódenkabát, a micisapka, a svájcisapka, a kartonruha és a flanelblúz. A micisapka egy trapéz alakú sapka volt, amelyet a pesti vagányok apacs mintára viseltek. A kartonruha, karton anyagból készített könnyű nyári ruha volt. Ma a közepes erősségű és finomságú pamutvásznat nevezik így, amelyet többnyire nyomott mintával forgalmaznak, ágyneműkhöz, ruhákhoz, kötényekhez.
Az 50 es évek a nőiesség került előtérbe, a homokóra fazonok, a karcsú derék kihangsúlyozása a harangszoknyák által, oldódni látszik a puritanizmus. Örök kedvenc az egészruha, amely sosem ment ki a divatból, minden évben előkerül újraformálva, újraalakítva.
Jackie Kennedy ujjatlan ruhái magasabb, extravagáns nyakkal kerültek a kifutókra, a darázsderék azzal, hogy a ruha alsó része bővül, előtérbe került. A zsebek, övek a ruha elmaradhatatlan részei maradtak, ezzel sportosabbá tették azt. A kalapok és szőrmesapkák vagy az egészen hosszú bőrkesztyűk háromnegyedes kiskabáttal évek óta hódítanak hazánkban is.
A 60-as évektől megjelentek a párizsi divatbemutatókról szóló tudósítások, így a városi divat fellendülését már semmi sem állíthatta meg! A miniszoknya születése is erre az időszakra tehető olyannyira, hogy az évtized közepén már akár a combközépig érő modellek is elfogadottak voltak. A mininek méltó társa lett a harisnyanadrág: a textilipar eddigre jutott el odáig, hogy a nők, ha kedvük tartotta, eldobhassák a harisnyatartót, és a jóval kényelmesebb harisnyanadrágot választhassák. És ha már a lábat hangsúlyozták: jöhettek a színes, geometrikus mintás példányok is! Hogy a kép teljes legyen, hódítottak a hosszú, különleges színű csizmák is.
Nagy túlélő még a düftinkabát, a gloknis szoknya, amik alul bővülő harangszabású darabok voltak, vagy a „Pied-de-poul", ami egyfajta szövési módként vált közkedvelté. Általában fekete-fehér fonalból alakították ki a mintát, vagy fehér és gesztenyebarna színekből. A tyúklábmintás szövet leginkább gyapjúból és pamutból készül. Régen gyakran készítettek belőle szoknyákat, nadrágokat, sapkákat, kabátokat. Ezek tükrében már csak azt kell eldönteni, hogy a Marilyn féle extra nőiesség, a Twiggy féle mini vagy a Jackie által kedvelt örök eleganci az, amivel mi is vissza szeretnénk idézni az 50-es, 60-as évek virágzó divatkorát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése