Cipők

A lábbelik története az őskorig nyúlhat vissza, de Európában még néhány száz évvel ezelőtt is mezítláb jártak az emberek. Az időjárás viszontagságai, a természetes talajon való járás, a földmunka kényszeríthette az embert, hogy lábbelit viseljen. A mezítlábasságot a puha lábbelik követték, amelyek tökéletesen követték a láb formáját és mozgását. Ide sorolhatjuk a bocskort, a saru kezdetleges változatát, a kapcát, a szekernyét, de még a középkori cipőket is, amelyek talpa csaknem olyan puha bőrből készült, mint a felső része. Ezek azonban nem védték megfelelően a lábat, ezért volt szükség a kemény talpú lábbelikre. Eleinte ezeket csak az előbbiekre húzva viselték kedvezőtlen időjárási viszonyok között.

Nagy találmánynak számított a puha felsőrész és a kemény talp egy lábbelin való egyesítése, és a 16. század végén megjelenő cipőkéreg és sarok. Hamar elterjedt, és széles körben használatossá vált a törököktől hozzánk került csizma és papucs, amelyek már kezdetben is merevebbek voltak, mint elődeik.

A 17. századtól elvált a nyugati divattól a magyar viselet, illetve az addig egységes lábbelik is különböztek egymástól, és már mást viseltek a férfiak és a nők. A 18. századtól már nagy kínálatból válogathatott a köznép társadalmi hovatartozásától függően. Ekkortól vált el igazán a különböző társadalmi rétegek lábbeli viselete. Azonban mindig volt egy szegény réteg vagy valamilyen körülmény, amely életben tartott egy-egy régebbi lábbelit és annak megnevezését.

A szükségtől eljutottunk hát a divatig, és már talán ezen is túlhaladtunk. Eljutottunk az egyéni lábbelikig, gyakran a flancig. Már nem csak a funkció a fontos, és hogy megfeleljen a társadalmi feltételeknek, elvárásoknak, hanem nagyon jelentős szerepet kapott az egyediség, az hogy minél feltűnőbb, minél egyedibb legyen a lábbeli, és hogy minél jobban kifejezze személyiségünket.

A 2011-es év nyara igen különböző cipőkollekcióval lepte meg a divatörülteket. Nagy részben

a 70-es évekbeli formákkal találkozhatunk. De természetesen a már eddig megszokott idomok

sem maradtak el. Némi változással, de a polcokra kerültek.

A legnagyobb őrülettel terjed a lapos talpú, bokáig érő, inkább sarunak nevezetes trendi szandálok. Sok fajta van belőle, lehet alkalmi, lezser, vagy szexi. Előnyük, hogy eszméletlen  

kényelmesek, hiszen laposak az ember lába nem fájdul meg, bulizásra első osztályú, mindenhez illik, és még a divattal is lépést tart. Kisebb rosszabb tulajdonsága, hogy nem tesz jót a lábnak, mivel lapos, ezért az ütéseket könnyebben felveszi a láb, és ortopéd szemszögből nem a legalkalmasabb viselet. De természetesen elváltozást a lábon, folytonos viselés után vehet észre a viselő, de az nem egy nyár alatt következik be. 

Ha strandolni mész, akkor is dívatolj! Ez évi trend még mindig a tangapapucs, azaz az egyujjas papucsok. Szintúgy rengeteg színben-anyagban találsz. Van köztük természetesen elegáns, törpe sarkú papucsok is, melyek éppen a sarkuk miatt tűnnek alkalmiasabbnak, mint az átlag lapos fajta.. Az egyujjas papucsok, amik a férfi lábbelik körében is a nyári lezserség főpontja. 

A magas sarkúkról sem szabad megfeledkezni, melyek minden évben dítanak. Jelen esetben az úgynevezett „platform” cipők az idei nyár győztesei. Vagyis a magas sarkú szandálok. Rengeteg stílusban lehet megkapni őket. Különböző színekben, magasságokban, anyagban, formákban. Mivel rengetegféleképpen megtalálható, így mindenki rálelhet a saját stílusára. A nyáris estékre egy mini vagy midi szoknyával egy eszméletlen szexi magas sarkú cipő a viselőjét igen dögössé teszi. Szóval csajok, ha forró buliban akartok részt venni a legdivatosabb és legmagasabb cipőt vegyétek fel, ha hódítani akartok a férfi nemnél.

Ha cipőt választasz, elsősorban a kényelmet nézd, de a divattal is tarts lépést!